lamibakos.com
Kiemelt A 18+-os Herceg

A 18+-os Herceg

Vettem magamnak egy hótaposót. Igen, semmi tűsarkú vörös cipellő. Egy bumszli nagy hótaposó.

Első adandó alkalommal beletrappoltam vele egy pocsolyába. Totál nem tudom, mitől olyan jó ez. Talán a gyerekek ismerik rá igazán a választ. Én csak azt élveztem, mint ezer és ezer területén az életnek: van választásom.

Ha egy sima csizmában lettem volna, akkor tuti nem megyek bele a vízbe, mert tudom, hogy átázik majd a cipőm. Így viszont volt választásom: belemehetek, de ki is kerülhetem. Ha mélyen beletrappolok, akkor is száraz marad a lábam.

De ez csak egy felnőtt gondolkodása. Mert mi már azon agyalunk, mi lesz a következménye a tetteinknek.

A gyerek másként működik. Nincs előtte mérlegelési kényszer. Nem aggódik a régen történt dolgok miatt, hogy vajon a jelen mivel vágja majd jól pofán.

Ő élvezi a pillanatot.

Ha többször nekem szegeznék a kérdést, hogy mi öröm van a pocsolyában való mászkálásban, akkor sem igazán tudnék konkrét választ adni rá. Jó. Sőt mi több: nagyon jó.

Hosszú évek után újra elolvastam a Kis Herceget. Számtalan olyan könyv van már mögöttem, amit anno "divatból" rágtam át. Mert kötelezően menő volt, mert mindenki azt mondta, hogy enélkül nem élet az élet. Majd egyszer írok róla, hogy mekkora kudarc volt nekem épp emiatt a Mester és Margarita, mely közelében sincs számomra a tökéletes szerelemnek, inkább egy gyáva, önző nő ragaszkodásáról szól.

De térjünk vissza a Kis Herceghez. Amit most kivettem a sorok mögül, hogy ez a könyv szinte nem más, mint a mai motivációs guruk bibliájának alappillére. Szeretet. Gondoskodás. Felelősségvállalás. Hit. 

Ezek a szavak, fogalmak gyermekként el sem jutottak hozzám. Semmi mással nincs tele viszont az elbeszélés, mint ezek hangoztatásával. A szépség iránti felhőtlen, és néha buta szeretettel. A jóra törekvéssel. Az elfogadással. A türelem fontosságával.

Azt mondod, Kis Herceg, én azt mondom: szelídíts meg. Azt mondod rózsa, nekem egyből a "jól csak a szívével lát az ember" elcsépelt gondolat jut eszembe.

Pedig ennél több van a sorok mögött.

A jóravaló emberek mind fejlődni akarnak. Akik nem dőlnek be a hülye posztoknak, ahol arról etetik a fejüket, hogy a világ milyen béna, hogy nem szeretik őket, pedig ők mily csodás emberek. Tisztában vannak vele, hogy a tanulásnak sosincs vége. Mert aki jobbat akar kihozni a pillanatból, annak nyitottnak, befogadónak kell lennie. Ehhez a nyitottsághoz viszont szükséges egy alapismeret. Egy tudás kintről, és egyfajta helyes önismeret bentről.

Mert nem az elhülyítés útját akarják járni, hanem őszinte igaz elismerésre és sikerre vágynak.

Ez munka. De nem akármilyen! Hálás és hasznos is egyben. 

A csoportos foglalkozásomon látom a gyerekeken, hogy hisznek nekem. Mikor ugyanazt a motívumot rajzoltatom meg velük többször, persze másféle környezetben, sokszor az unalom ugrik elő arcukon elsőként. Aztán mikor felhívom rá a figyelmüket, hogy kezdetben ez másfél órát vett igénybe, most pedig röpke öt perc alatt készen lettek egy részlettel, mindent megértenek, és megbocsátanak nekem.

Tanulni időnként nem jó. Fárasztó, unalmas, egyhangú, néha még azt is képesek vagyunk egy-egy tanulási időszakban elhitetni magunkkal, hogy buták vagyunk.

De én nem hiszek a könnyen jövő dolgok örömében. Inkább hiszek a Kis Herceg kitartásában, aki több napon át látogatja meg a rókát, mert időt ad maguknak a kapcsolat szépségének kibontakozására.

A blogbejegyzés címe 18+-os. Pont ezért. Ami a gyereknek természetes cselekvés, azt nekünk felnőtt fejjel újra kell tanulni, felfedezni.

A Kis Herceg nem gyerekkönyv. Fel lehet fogni, mint egy kedves sztorit, de az igazán mély tanácsok nem jutnak el a kicsi gyermekekhez. Mert nincs szükségük rá. A gyerek úgy él, ahogy a könyvben meg van írva, neki ez egy termszetes állapot. A Kis Herceg viszont nekünk felnőtteknek, 18 év feletti veteránoknak adhatja meg azt a mentalitást, mellyel a pocsolyában való ugrálás nem következményekkel, hanem önfeledt szórakozással jár együtt.

Lehet, hogy jön a tavasz, de én boldogan hordom egyelőre ezt a vízhatlan lábbelit. Imádom azt a gondolkodást, mikor az életben velünk szembe jövő dolgokról nem egy negatív, lehúzó felvetés tör gátat teherként lelkünkbe, hanem egy újabb feladat lehetősége, mely tőlünk várja a megoldást.

 

Szép hetet kívánok!

Utoljára frissítve: szerda, 08 február 2017 19:05

You have no rights to post comments