lamibakos.com
Kiemelt Egy gerezdnyi őszinteség

Egy gerezdnyi őszinteség

Kapj elő egy narancsot, és beszélgessünk közben!

Nos, ha van előtted, - akár csak képzeletedben - egy narancs, akkor most mit látsz?

Sárgás-vöröses színben hívogató kicsit olajos tapintású héjat, mely alatt tudod, ha mákod van, egy mag nélküli édes gyümölcs vár.

Nos, realista fejjel fogalmazva ez így hangzik: ki van írva a zöldségesnél, hogy "mag nélküli narancs". Hazaviszed, de te már tapasztalt vén suhanc vagy, így nem dőlsz be a kiírásnak. Minden egyes gerezdet úgy kezdesz el megrágni, hogy azt gondolod: téged nem lehet átrázni, tuti, hogy legalább egy mag lesz benne!

És nem!!!

Konstatálod, hogy minden rendben, és mivel megérdemelted, hogy nem kellett közben köpködnöd, ráharapnod a keserű ízre, még egy jutalom falat is vár a végén: a közepe. A legédesebb, kicsinyke kis gerezd, ahogy gyermekként megbújik a nagy cikkelyek alatt.

Elégedett vagy. Megérdemelted. És végre nem csaptak be, azt kaptad, amit vártál.

Nos, akkor most fordítsunk a sztorin.

Van egy ember. Szépséges, csábító, hívogató, szexre nyál csorgatva csábító, intellektuálisan hozzád való. 

De te egy balfék vagy, és nem bízol benne. Nem hiszed el, hogyha kicsomagolod, megismered történetét, az összes réteget lehámozod róla, ugyanazt a szépséget kapod a végén is. Minden egyes gerezdnél (találkozásnál) azt várod, hogy: na, majd most kiugrik a meglepi a zsákból. Tuti önző, trehány, hisztis, akaratos, gyakorlatiatlan és még sorolhatnád. 

De nem történik semmi ilyen. Pedig te óvatos vagy. Nem dőlsz hanyatt azonnal minden szónak, tettnek. Téged már átráztak, bántottak, szar életed volt a múltadat figyelembe véve.

A legnagyobb meglepetés pedig akkor ér viszont, mikor megtapasztalod a másik ember legbensőbb, legelzártabb titkát.

Mit veszel észre magadon? Még mindig nem fáj neked sehol. Még mindig nem bántottak meg. A csalódásnak még apró halvány szele sem suhog köztetek.

Tiszta, egyenes, és kedvedre való dolgokat látsz. Mint a narancs legbelsőbb szeleténél. A legédesebb ízt. A  másik ember lelkének legszebb részét. Legőszintébb gondolatait. Legtisztább világát.

És ez mind nem azért érdemelted meg, mert óvatos voltál, és figyelted a rezdülések igazság tartalmát.

Hanem hinni akartál. Reménykedtél abban, hogy a sok borús élmény után végre méltó vagy arra, hogy viszont kapd, amit adni tudsz. 

Mi lenne rövid szösszenetem ultra rövid konklúziója? 

Nem minden zöldséges hazug!

(De ezt csak úgyis akkor tudod meg, ha egészen az utolsó legédesebb gerezdig eljutsz)!

Utoljára frissítve: kedd, 22 november 2016 17:55
Tovább a kategóriában: « Nyomasd, baby! "F", mint félelem »

You have no rights to post comments