lamibakos.com
Kiemelt "F", mint félelem

"F", mint félelem

Amikor azt érzed, hogy "minden kezdet nehéz", akkor keményen inkább vágj bele a közepébe!

 

A blog címadójaként született festményem eredetileg a maradék festékekből felkent háttér volt. Nagyon sokszor alakulnak ki így képeim. Hogy ne vesszen kárba az a jó drága anyag, így egy vásznat mindig felhasználok arra a célra, hogy felkenjem rá foltokban a maradvány olajfestéket.

Aztán jön a nézegetés, hogy mit alkossak belőle. Forgatom jobbra, balra, fejjel lefelé, felállítom, fektetem. Ezt kb. ötvenszer eljátszom. Ez valami olyasmi játék, mint mikor egy fehér papírlapra felrajzolnak neked egy firkát, majd azt mondják: most leteszteljük, mit látsz benne, mire vagy képes, mit árul el rólad a tudatalattid, aztán majd jól kielemzünk.

Csak esetemben nem firkákat jelent, hanem színfoltokat.

Ennél a képnél végül megláttam egy fontos momentumot, amiből tovább kezdtem gondolni a festést. A színfoltok egy helyen eszméletlen sötétek voltak. 

Ment az agyalás: sötétség, fájdalom, küzdelem, blokk, félelem...megvan...., félelem!!! Hát ott van körülötte a sok világos, napsárga rész, ami még jobban kiemeli, elmélyíti ezt az ijesztő sötétséget. Nos, akkor hogyan is tovább?

Agyalás pörög. Sötét folt, félelmetes hely, mintha egy völgyet ábrázolna a két kiemelkedő domb között. Ez az!!! Ez a völgy, a félelmünk helye, ahol az egyik helyről (félelmekkel átszőtt élet vs. bátor lét) át kell valahogy jutni a másik oldalra.

Totál egyértelmű.

Repcsin viszont nem lehet, mert az túl egyszerű és gyors megoldás lenne, meg egyébként is elég béna ötletnek hat. Madár hátán...na, ne hülyülj meg! Épített, stabil híd? Na persze, akkor mindenki vidáman ráugrana, aztán ennyit az életszagú filozofálgatásról. Függőhíd!!!! Igeeeeen! Halál bizonytalan, mozog, félelmetes, kizárólag bátrak merik rátenni a lábukat.

És innentől a sztori már adta magát.

Egyik oldalon felvázoltam a bánatos, stresszes, a múlt hibái miatt görcsökkel teli egyedet, aki mozdulni sem tud, és nem is mer a rengeteg beletáplált, belenevelt félelem miatt.

Majd következőleg jött a híd képsor megtervezése. Ott is legyenek emberek. Legyen olyan, aki van olyan elme-roggyant, hogy azt hiszi, a félelmeivel együtt képes lesz átmenni a túloldalra. Beteg egy elmélet! Amíg nem dobja el aggályait, addig a világ legszerencsétlenebbének fogja csak érezni magát. Eljátssza a hőst, hogy "ő bizony megpróbálta, de nézzétek milyen piszkosul kemény a szitu,...de látjátok, mégis lógok, és nem adom fel!".

Bocs, de nem te vagy a példaképem! Mi a francért nem hagyod el azt a sok nehéz zsákodat?? Mártírkodsz, mutogatsz kifelé, hogy ki mindenki okolható a te nehéz előrejutásodért. Tudod, mit?! Nem érdekel, nem sajnállak egy cseppet sem. Te döntésed, te zsákjaid. Szenvedj, ha jól esik.

De ugye ez a festmény, mint szinte minden alkotásom, üzenetet hordoz, és ráadásul pozitív üzenetet. Szóval jön a "ooooh, happy day" dallam, és máris mehetünk festeni a kép jobb oldalára. Következő hősünk eszét már nem gépiesen használja. Rájött, hogy csomagok nélkül sokkal kényelmesebb, és célravezetőbb az utazás. Így ott hagyja a híd lábánál az összes terhét, félelmét, és élvezettel, bár kemény munkával, fájdalmakkal, de egyre erőteljesebb lendülettel és kitartással elindul igazi célja felé. És halad és halad, és megy az "ooooh, happy day" refrén egyre hangosabban és hangosabban!!!

És most aztán végre üvöltsön: "oooooooh happyyy daaaaaaaaaay", mert az az ember igazán kiérdemli a kórus elismerő torokrezgetően harsogó éneklését, aki nem a múlton rágódik, nyögdös mások sikereit szemlélve, hogy neki csak a sok moslék jutott. Ez az ember eljut a boldogsághoz.

És igen, még mindig szól az: "ooooh, happy day"!!!!

Nyálas? 

Nos, akkor tegye fel a kezét, aki nem szeretne nyálasan elégedett, boldog életet élni?

Naná, hogy nincs senki!

Szóval nyál ide vagy oda, aki előre akar jutni, annak egy dolga van: elhagyni ezt a gondolatot: "F", mint félelem!

U.i.: tudod, miért írtam a bevezetőbe, hogy "Amikor azt érzed, hogy "minden kezdet nehéz", akkor keményen inkább vágj bele a közepébe!"? Mert már tudom, hogyha meg akarsz felelni másoknak, tele leszel görcsökkel, és azt sem tudod, hogyan fogj bele mondandódba, alkotásodba, bármibe. Nos, én már nem játszom el a jókislányt, aki szépen, cizelláltan fogalmaz. Úgyhogy belevágtam gondolataim nyers, és igazi hangjába. Mert így jön majd át neked, így nem lesz benne semmi hamisság.

 

Utoljára frissítve: szombat, 28 január 2017 09:45

You have no rights to post comments