Egy regény arról, hogy nyolcvanévesen is történnek az emberrel csodák 🙂
Előzetesen szeretném elmondani, hogy olvasható méretű betűkkel került nyomtatásba a regény, ezért még az idősebb korosztálynak,
nagyszülőknek, dédiknek, nagynéniknek sem okoz gondot, hogy élvezzék a regény minden sorát 🙂
Berta nyolcvan éves, a férje halála után, hogy túlélje a hétköznapokat, kialakít egy napi rutint az életében. Egy majdnem szerencsétlenül végződött incidens során megismerkedik Lunával, aki szintén közel van a nyolcvanadik évéhez. Luna bemutatja barátnőjét, Irént, és így hármasban fenekestül felforgatják addigi életüket.
A találkozásuk nem várt fordulatokat hoz, és mindegyik változásnak köze van a karácsonyhoz.
Luna fiával és annak családjával él együtt. Imádja a színes, bohókás ruhadarabokat, és van egy hobbija, amit titkol mindenki elől.
Berta fia külföldön találja meg a szerelmét, ott telepedett le, ezért felfogad az anyja mellé egy segítőt, akit Berta igyekszik elüldözni.
Irén egyedül él, és csak a muskátlijaival törődik, hogy elfoglalja magát. De ezek a növények többet jelentenek számára, mint pompás virágok a kertben.
Együtt, közös erővel megmutatják, nyolcvan évesen is bárki képes kilépni a megszokott életéből, és új célokért felkelni reggelente.
A fizetés után azonnal megkapod ajándékba a “Négy novella” letölthető ebook-ot 🙂
Íme néhány húsvér olvasó véleménye a regényről 🙂
“Elolvastam a könyvedet, és nem tudom nem megosztani veled a fejemben kavargó gondolatokat, a lelkemben remegő érzéseket.
Először azt hittem, egy ültő helyemben végigolvasom ezt a könyvet. Aztán megtorpantam, ízlelgettem a szavakat, az élményt. Elvesztem a feltoluló emlékeim és a könyv lapjairól hozzám szóló eseményekben. Amikor pedig már a harmadik – negyedik momentum hasonlított kísértetiesen a saját életemben átéltekhez, vissza-visszalapoztam, lelassítva az olvasás türelmetlen ritmusát. Jól olvastam? Tényleg? Sírtam, nevettem, végül megértettem, ez a könyv nem az én életemről szól. Ez a könyv az életről szól, olyan történésekkel, amelyek sokszor sokunkkal megtörtén(het)nek. S mindez olyan élvezetes előadásban, könnyed stílusban, mint amikor összeülünk egy kellemes, baráti beszélgetésre.
Köszönöm ezt az élményt neked”
“Ma befejeztem a könyvedet. Nem találok rá szavakat, annyira tetszett. Egy szívet melengető, gyönyörű történetet alkottál. Mindegyik szereplőből árad a szeretet, a bizakodás, a kedvesség. Úgy ábrázoltad az időseket, ahogy ritkán olvasni róluk. Bár a testük már nem a régi, de nekik is vannak érzéseik, emlékeik, terveik. Örülök, hogy a fiatalabb szereplők is felismerik ezt a regényben. Végre a könyved meghozta a karácsonyi hangulatomat is. Gratulálok és hálásan köszönöm, hogy elolvashattam.”
„Átjött a szomszéd megkérdezni, mit nézek a tévében, mert ő nem talál semmi vidám filmet, és tőlem pedig állandó hangos nevetést hall. Mondtam neki, hogy áh, csak egy könyvet olvasok.”
„Néha fájdalmas, és tele van igazsággal, ami az egyedüllétet illeti. De erőt ad a sok humoros, életvidám epizód, hogy menni kell tovább, még akkor is, ha egyedül maradt az ember.”
„Hol sírtam, és alig láttam a sorokat a könnyeimtől, hol pedig hangosan felnevettem. Remélem, lesz folytatása a regénynek, mert imádtam ezt a három nőt!”
“Mit mondjak? Nagyon “megszenvedtem” vele…. Mégpedig azért, mert a most tomboló vírus által legyőzve, ágyban, lázas betegen olvastam. Ha hüppögtem a mélyebb részeken, még jobban fájt a torkom. Ha vinnyogva röhögtem a jó sztorikon, fájt a mellkasom.
Viccet félretéve köszönöm Neked az élményt. Egy nagyon kedves történetet olvastam, amely csak látszatra könnyed…. Szeretnék ilyen idős HÖLGY lenni egyszer. Szeretnék ilyen bölcs és életigenlő lenni. Szeretném ha lennének körülöttem igaz, szerető emberek. Úgyhogy, elteszem magamnak ezt a könyvet. Nagyon szerettem, hogy úgy írtál benne komoly élethelyzetekről, hogy megkapták a kellő mélységet, tiszteletet és mégis emelni tudtad az olvasót. Azt is szerettem, ahogy felfedezni véltelek Téged az egyes szereplőkben…. 🙂 Vitt a történet, úgyhogy másfél nap alatt végeztem vele. Közhely, de nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Berta, Luna, Irén és Kinga bearanyozták azt a másfél napomat, a tomboló vírusaim ellenére. 🙂 ”
“Köszönöm a könyvet! Az utóbbi hónapokban nem olvastam… sikerült ebből az olvasási válságból kihúznod!
Nagyon nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket olvasás közben átéltem. Mosolyogtam, megkönnyeztem, sírtam…
Fantasztikus, örömteli, gyönyörű történet. Nagyon kedves, szerethető szereplők, sok humor, megható események – letehetetlen olvasmány!
Nagyon tetszett, hogy a társadalmi megítéléssel ellentétben, teljesen másként mutattad be az időseket. Szerencsések a szereplők, hogy ilyen igaz barátokra találtak!
Köszönöm így karácsony előtt! ”
“Drága Lami! El sem tudod képzelni, mekkora élményt jelentett számomra a kedves, humoros, életigenlő, elgondolásra késztető regényed, aminek szereplőit rögtön a szívembe zártam! Amellett, hogy nagyon sok párhuzamot találtam a saját életemmel, így, a nyugdíjas éveim előtt állva számos gondolatot erősített meg bennem: Az idős kor nem büntetés, hanem hatalmas ajándék és szabadság! Rajtunk áll, hogy megkeseredett vén boszorkák leszünk, vagy merünk továbbra is önmagunk maradni, és élménydús tartalommal töltjük meg azt! Minőségi időt tölthetünk a szeretteinkkel, barátainkkal, hódolhatunk kedvteléseinknek, hobbijainknak, annyi virágot ültethetünk, és annyi könyvet olvashatunk, amennyit csak bírunk! És bátran lehetünk hóbortosak! A szép és a fájdalmas emlékek, élmények pedig egyformán fontosak, hisz azok építettek és tettek olyanná minket, amilyenek vagyunk! ( S örüljünk annak is, hogy emlékezni tudunk! ) Még egyszer nagyon köszönöm, és szívből gratulálok hozzá! (azt is köszönöm, hogy a nevemmel nem egy boszorka személyében találkoztam! ) Várom a következőt!”
