Folyton arról zeng a világ, hogy egyre férfiasabbá válnak a nők, egyre keményebb szerepet kell felvállalniuk ahhoz, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak, hirtelen egyre több nő nézi a tükörben idegen, szigorú arcát. Eltűnőben a lágy mosolyok a szemből. A szelíd gesztusok, melyek csak ránk, Nőkre jellemzőek, egyeseknek már csak éjjel álmukban van módjuk gyakorolni.
A tekintély elérését már nem egy magassarkú cipővel tudják elérni, ahogy férfiak lesnek utánuk az utcán. Már a harc lesz jellemző rájuk munkában és otthonukban is.
Pedig vágyakozni mindannyian vágyakoznak arra, hogy kinyissák előttük az ajtót, és ne csak azért, mert éppen egy beosztottjuk férfiként jobb pozíciót remél így tőle. Szeretnék, ha a kabát felvételénél éreznie lehessen a kedves érintését, ahogy segítségével ezt a mindennapos rutint könnyebbé teszik számukra. Ideológiák? Elmúlt hagyományok? Konvencionális butaságok lennének ezek?
Nem hinném. Az egyensúly a társadalomban, a békés együttélés másként nem tartható meg, csak akkor, ha a Nőt Nőként engedik élni, és a Férfi Férfiként mozoghat a világban.
