A címben szereplő gondolat nem egy romantikus bullshit, hanem a legtisztább motiváció.
Ha ezt a bejegyzést úgy olvasod, hogy valamikor majd Te is tanítani szeretnél bármilyen technikát, feltétlen fogadd meg tanácsom: adj át minden tudást, ami Benned van. Ne légy spúr, ne félj, hogy több lesz Nálad egy tanítvány. Az lebegjen a szemed előtt, hogy ami tudás Benned van, azt nem viheted magaddal, de másnak tovább adhatod, így a Te híred, értéked is erősebbé válhat, és ami még nagyon fontos: egész életed mosolyogva élheted le 🙂
Sokan tesznek fordítva, és féltve osztják meg az évek alatt megszerzett bölcsességeiket, technikai tapasztalataikat. Sosem értettem ezt, hisz annál szebb, melengetőbb, életigenlőbb dolog, mint amikor egy elkészített alkotáson visszaköszön minden, amit megtanítottál, az valami káprázatosan felemelő 🙂
A táborba 12 lelkes alkotó jött el. Mint utólag kiderült, többen ugyanúgy izgultak, mint én is egészen az első napig. Én még sosem szerveztem bentalvós rendezvényt, mások pedig nem tudták, mit kaphatnak tőlem, pusztán arra hagyatkozhattak, amit az online térben láttak, vagy a tanfolyamban.
Örömmel írom le, hogy már az első percben, mikor találkoztunk, eltűnt mindenkiből a félelem 🙂
12 csoda ember, 12 lelkes ember, 12 szenvedélyes ember, 12 egymásra figyelő ember, 12 érdeklődő ember, 12 maximalista ember… és én 🙂
A tábort röviden akár így is leírhatnám, hisz ez volt a fő szempont, hogy együtt voltunk egymásért. Együtt haladtunk a képekkel, megvártuk egymást, figyeltünk a másik igényeire, és fantasztikus képekkel jutalmazhatták meg magukat a jelenlévők 🙂
Első nap tájképet készítettünk Magnani 640 grammos enyhén rücskös lapra. Hát megszámolni nem tudom, hányan sóhajtottak fel, hogy micsoda élmény rajta alkotni 🙂
A második nap Saunders 638 grammos lap volt terítéken, melyre egy csendélet készült el. Valami csoda volt, ahogy alakult ki a festmény a táborosok keze alatt 🙂
Harmadik nap elmentünk a helyi, Tóalmási kastélyba, ahol kizárólag tűfilccel rajzolhatott mindenki, a ceruza és radír a saját érdekükben tiltva volt (hát na, szigorú a néni 🙂 ). Ez a szabály viszont kihozta mindenkiből azt a meglepetésszerű eredményt, hogy képesek rajzolni 🙂 Nem lehetett módosítani, az első vonalnak is már értelme kellett, hogy legyen. Utána elmentünk otthonunkba, ahol férjem már felállította addigra az asztalokat, megrendelte a pizzzát, így a festés előtt egy gyors ebéddel töltődtünk fel a kastélyban tett látogatás, rajzolás, fotózás után.
A legnagyobb élmény sokaknak a festésen kívül az volt, hogy egy teljesen összetartó társaság tagjai lehettek. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnünk, de tényleg szenzációs volt, ahogy egy csapatként lélegeztünk 🙂
A festmények, derűs arcok, a visszajelzések, és a jövő évi táborra való jelentkezések alapján úgy érzem, elértem a célom a táborral: A Te sikered az én sikerem 🙂
Ebben a másfél perces videóban néhány pillanatképet állítottam össze, amiből látszik, hogy valóban egy igazán önfeledt, derűs, boldog akvarellező csapat gyűlt össze 🙂
Várunk jövőre Téged is 🙂 Amennyiben szeretnél jelentkezni, írjál a festomuvesz@lamibakos.com email címre 🙂
Gyönyörű szép napot kívánok szeretettel 🙂 Festésre fel! 🙂
