Én megnyugtattam, hogy szeretetem mit sem csorbult iránta, viszont újra fel kell építenem magamban a BIZALMAT irányába. És ez hosszú folyamat lesz.
…avagy vetkőzz meztelenre, hisz előbb utóbb feljön a Nap.
Talán tizenkét éves lehetett az egyik gyermekem, mikor megpróbálkozott az elhallgatás művészetével. Természetesen nem kellett sok idő ahhoz, hogy lelepleződjön tette. Mikor nagy nehezen sikerült elmesélnie, hogy mi történt – amit én már persze tudtam a “kedves” osztálytársnőitől, akiknek rendkívül fontos volt, hogy informáljanak engem – zokogás rázta végig a beszámolója alatt.
A tettét is szánta, de legfőképpen az derült ki szavaiból, hogy attól félt, nem fogom már szeretni többet.
Én megnyugtattam, hogy szeretetem mit sem csorbult iránta, viszont újra fel kell építenem magamban a BIZALMAT irányába. És ez hosszú folyamat lesz.
Sosem volt ínyemre a hazugság, így képes vagyok inkább szuicid módon vállalni véleményem, tetteim következményét, mintsem bármilyen érdek miatt igaztalanság hagyja el a számat.
Az IGAZSÁG tény, hogy néha erősen fájdalmas lehet. De ha valaki HOSSZABB TÁVON gondolkodik bármilyen kapcsolatban, érvényre jutásban, sokkal kifizetődőbb a valóság közlése.
A festészetben ez szintén nagyon fontos. Ha nem ÖNMAGAMAT, nem saját világomat, hanem egy hazug másolást, hamis érzelmeket beszéltetek képeimen, hiteltelenséggel vádolhatnak. De mihelyst vállalom belső tüzem, vágyaim, céljaim, érzékiségem, szinte akár meztelenre vetkőzve, máris egy őszinte párbeszéd alakul ki a néző és én köztem.
Mert bízni fognak bennem. Elhiszik, hogy amit adok, az maga a teljes őszinteség, egy nyitott világ. Nincsenek ábrándok, illúziók, kergetett álomfoszlányok. Úgy a képeken, mint szavaim mögött ott kell lennie a nyers, de a maga nemében mégis szépséges valóságnak.
Az egyik tanárom mondta egyszer, hogy tanuljunk meg rondát festeni. Ne mindig a szépre fókuszáljunk, hanem láttassuk a komor igazságot is. Szerintem igazi boldogság járta volna át azon a csoportos tárlaton, ahol egy nyitott fedelű wc volt ábrázolva az egyik festményen.
Vajon tényleg van olyan ember ezen a földön, akinek mindennap örömet jelent ennek a képnek a látványa? Valóban szükséges nyomortanyákat ábrázolni, hogy mindennap szembesüljünk vele a falunkon?
Valóban ezek is az igazság pillanatai. Mert nem adatik meg mindenkinek a jólét, a szerelem, a nyugodt élet. De egy alkotás látványának felelősséggel kell bírnia! Motiválnia kell az embert, hogy jobbá váljon, és jót adjon. Ne szánjon, vagy siránkozzon, esetleg azonosuljon a látvánnyal. Az együttérzés nem igazán segítő támasz.
Tárlatomon, ahol az igazság, a nőies valóság tekint vissza a képeken mindez színekben van megfogalmazva.
Pagoda Galéria, XIV. kerület Egressy út 17-21. Hétköznaponként 9 és 17 óra között tekinthetőek meg festményeim február 23-ig.
