Blogbejegyzés lányomról

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

A héten volt a könyvborítómhoz a fotózás. Lányom képzett sminkes, illetve most végzi a fodrásziskolát, ezért egyértelmű volt, hogy őt kértem meg, készítsen elő erre az alkalomra.

A leányzó huszonéves. Viszont el kell, hogy mondjam: nem egy átlagos huszonéves.


Hogy minden anya elfogult a saját gyerekével szemben? Szegény ezt nem mindig mondhatja el, mert erős kritikával, és hajtási kényszerrel nyomom sokszor az útján. Ha valamit nem jól csinál, azon kívül, hogy megdicsérem abban, amit részletében jól tesz, sosem hallgatom el, hogy miben kell még fejlődnie. Mondanom sem kell, ezt az őszinteséget, kritikusságot, és a jobbra való hajlamot sikerült örökölnie tőlem, ami időnként kemény szófordulatokat eredményez köztünk. De egyenes jellem. És ez azt hiszem, ha még sokszor nehéz helyzetekbe is hozza majd az élete során, a hosszan tartó sikerhez mégis nélkülözhetetlen.

És hogy miben más, mint korosztályának igen magas többsége, hogy térjek rá lényegi mondandómra?

Nos, mikor elkészítette sminkem és a hajam, a fotós készített rólam egy pár képet, majd szólt lányomnak, hogy ezt meg ezt még egy kicsit korrigáljon rajtam, hogy még tökéletesebb legyen minden.

Erre mit reagált leányzó?

Ment, és tette a kérés szerinti javításokat.

Nem kezdett el védekezni. Nem magyarázta el, hogy miért jó az, amit csinált. Nem ugatta le a fotóst. Nem veszekedett vele. Nem volt benne rátarti, méltatlan büszkeségből eredő dac.

Alázattal korrigálni kezdett, és bár időnként erős csipkelődés volt köztük, de egyszer sem lehetett azt hallani a szájából, hogy mekkora arca van, és ő mindent jobban tud a szakmájában, mint aki dirigál most neki.

Alázat.

Ismered ezt a szót?

Nos, a mai huszonévesek egyre ritkábban találkoznak vele. Elvégeznek valamilyen iskolát, szülők pénzéből megvásárolják a trendi cuccokat, és rohadtul villognak vele.

Majd egy idő után kiégnek.

Nem töltik be a harmincadik életévüket, és megkeseredettebbek lesznek, mint egy halomnyi élményt megtapasztalt veterán.

Hogy miért lehet ez?

Elfelejtették nekik megtanítani, hogy a célokat első körben fel kell állítani. Ha ez a lépés megvan, akkor szépen lépcsőfokról lépcsőfokra felépíteni, hogyan lehet eljutni a végállomásig. Aztán, ha mindez megvan elméletben, akkor jöhet a kemény meló.

Szerencsétlen nemzedék nem lát mást, mint gyors rivaldafényt, ostoba és alaptalan tudással megszerzett hírnevet, pénzben mérhető boldogságot.

És ez sehova nem visz. De ők erről mit sem sejtenek. Látnak egy mintát, egy világ által felállított követendő példát, és ha sikerül nekik egy talmi dicsőséget létrehozni, akkor mint egy drogos, alkalmi mámorban küzdenek. Ha mindez nem sikerül, akkor rohanás a lélekgyógyászhoz, hogy helyre tegye elcseszett egojukat. Felkeresik a jósokat, és bíznak benne, hogy valami dicső jövőképpel a zsebükben hazamehetnek, és várakozhatnak a laptopjuk mögé bújva a remélt áloméletről.

Jó reggelt, bakker!! Az élet nem erről szól!

Kevesen emlékeznek kisgyermekkorukra, viszont néha mégsem lenne ez rossz. Felidézhetnék, hogyan tanultak meg járni, vagy enni. Mikor az első lépéseket tették meg, rohadt sokszor visszaestek a földre. Nem rohant oda (jó esetben) papa, mama, hogy felállítsa. Újra kellett próbálkoznia. És lám, mi lett a vége? Az emberek többsége tud járni. Az evéssel sem volt másként. Lemásolták a felnőtteket, akik néha jókat röhögtek a pelenkáig kajás gyerek látványán, de mégis megtanult mindenki enni.

Az élet, a felnőtt lét, ugyanez. Másolunk, próbálkozunk, küzdünk, megharcolunk a személyes sikerért.

Ha nem sikerül valami, újra próbáljuk. Figyeljük a nálunk tapasztaltabbak szavát, és ha kijavítanak minket, nem sértődünk meg, hanem igyekszük még jobbá válni.

Hát ilyen a lányom, akit érdemes másolni.

Nemcsak a mai fiataloknak, hanem mindenkinek, aki el akarja érni célját.

Menni, tenni, küzdeni, nem feladni, dolgozni, tanulni, és bízni magunkban.

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Ezek is érdekelhetnek:

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Kérlek, fogadd el

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Na, most, hogy végignézted festményeim, már érted, miről beszélek, mikor azt mondom, a képi világom maga egy inspirációs csomag :)

Látod, nem vicceltem, hisz én is ezek között a képek közt élek, még ha cserélődnek is folyamatosan.

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Scroll to Top

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Az első kiadott inspirációs-festményes könyvem, teljesen ingyen.

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Tudod, mi van benne?

Egy olyan ember festményei és a hozzáírt inspiráló gondolatai, akit igyekeztek lebeszélni céljai és tervei megvalósításáról.

De ugyanez az ember megkapta mégis az élettől a legnagyobb ajándékot, melyet bárki remélhet. Ezt mondta neki egy nap egyik gyermeke: „Anya, te példakép vagy nekem! Büszke vagyok rád és irigyellek is egy kicsit, hogy ennyi támadás után is képes voltál megvalósítani álmodat!”

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon. Az egyik első kiadott könyvem felújított, kibővített változata.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Már ennyien kérték: 991 fő