lamibakos.com
Kiemelt Egy kis hétköznapi puffogás a festői festményekről :)

Egy kis hétköznapi puffogás a festői festményekről :)

Neked mi jut eszedbe arról a jelzőről, hogy festői? Tisztelet az alkotó felé, vagy valami teljesen más? 

Olyan festői – hányszor lehet ezt a felkiáltást hallani egy festményről! De ilyenkor vajon mi lehet a néző fejében, mikor ezt mondja, és a másik kérdés, milyen tudás rejtőzik abban az alkotóban, aki festői munkákat készít?

Vegyük sorjában. Mire mondják azt a műkedvelők, hogy egy kép számukra festői? A legtöbb esetben nem egy fotorealista alkotás láttán gondolják így. A realizmus inkább a technikai csodálatot, és ha abban a műben még több is van, akkor egy hatalmas élményt ad a nézőnek. De egy ilyen munkára sosem állítják első helyen azt, hogy festői lenne.

A múlt héten meglátogattuk az Art Market rendezvényét, amiről bővebben itt olvashatsz. Nos, azt hiszem, ez volt az a hely, ahol leginkább tényleg festői munkák voltak kiállítva. Mert mit is jelent valójában ez a jelző? Ecsetvonásokat, impressziókat, látomásokat, enyhe vagy semmilyen kidolgozottságot. Vagyis egy festék orgiát. 

Nem feltétlen gondolok arra, hogy elítélendő lenne az a csendélet, tájkép, gondolati festmény, mely nincs teljesen kidolgozva részletgazdagon. Ha hazabeszélésnek veszed soraim, úgy sajnálom, mivel értelmezésem szerint lehet egy munka lenyűgöző attól függetlenül, hogy nem fénykép szerű képet kapunk az alkotójától.

Viszont van egy marha nagy baj a festői jelzővel.

A mai világ ontja magából a művészeket, művészjelölteket, magukat művésznek érző festegetőket. A gond pedig itt érkezik el. Ők még nem tartanak ott, mint ahol akár Picasso volt, hogy brutális technikai tudással a kezeiben megengedhette magának, mivel képességei tökéletes birtokában volt, hogy a művészetet elvigye egy saját vonalvezetésre.

Nos, ha valaki nem helyes sorrendben halad, ergo először megtanul tökéletesen festeni, majd utána leredukálja ezt a tudást egy sajátságos stílusra, akkor ott gondok lesznek. Mik is?

El lesz ájulva a kezdő a korán jött sikertől, a baromi sok dicsérettől. Munkáira folyamatosan kapja a festői jelzőket, holott ő igazából másként nem is tud alkotni. Megmarad egy szinten, fejlődés nélkül festeget tovább.

Amiért nem tartom helyesnek ezt az útvonalat, az a hazugság. Becsapják magukat azzal, hogy egy olyan világot építenek fel maguk köré, mely nem tartós, hamis, és szinten tart. Nem ad fejlődésre, kutatásra, új utakra lehetőséget. Valaki megalkotott egy képet, máris hatalmas dicshimnusz lengi körbe, és onnantól fogva nincs késztetése, hogy jobbá váljon.

Amikor elindult a netes bemutatkozásom, akkor én nagyon sok pofont kaptam. Voltak dicséretek is, de az egyiket őrzöm meg magamban egész életemben: "ha Lami megtanul festeni, mindenkit le fog körözni". Hát ez első olvasatra egyáltalán nem hangzik dicséretnek. Én sem vettem annak, de a második részét is értelmeztem, mely szerint gondolatiságom viszont olyan képeket hoz létre, melyekért érdemes egy technikai tudás birtokába is kerülni.

Hogy megtanultam-e festeni, ez most nem fontos, hisz egy életen át fogok tanulni. De ez a mondat mindig bennem lesz: aki festeni is tud, és nemcsak valamit rárakni a vászonra, az bármit elérhet művészetével.

Fess, fejlődj, tanulj!

 

Lami

Utoljára frissítve: szerda, 17 október 2018 11:55

You have no rights to post comments