Mi történik veled, mikor nincsenek elvárások?
Tudod, azok a pillanatok, mikor nem akarsz megfelelni senkinek, de a legszebb az egészben, hogy magadnak sem. Amikor a kezed úgy szárnyall alkotás közben, hogy baromira nem érdekel, mi lesz a végeredménye a festményednek.
Emlékszel azokra a pillanatokra, mikor felrajzoltak egy pacát neked, és azt mondták, formálj belőle valamit. És te hirtelen elkezdtél repdesni a kreativitás világában. Egy vonalból előkerült egy csiga, egy sárkány, egy dzsungel, vagy éppen egy repkedő pillangó.
Az alkotás maga baromira nem volt fontos, hogyan készül, és hogy tökéletes lesz-e a végeredmény.
A legjobb dolog ebben az egészben az, hogy nem volt konkrét, korlátok közé szorított cél. Csak egy kis kikapcsolódás, ami mégis intenzíven, de egyben örömmel megmozgatta a kreativitásod.
Gyerekként sokszor megengedtük magunknak ezeket a pillanatokat.
És most felnőttként?
Bűntudatunk van, ha egy kicsit úgy ülünk le az asztalhoz, állványhoz dolgozni, hogy nem egy elmagyarázható forma lesz a célállomás a lapon, vásznon, hanem valami krikszkraksz lesz esetleg az eredménye. Mert az felesleges, időpocsékolás, totál semmittevő időtöltés.
Pedig nem 🙂
A legszebb pillanatok az életben, mikor nem azért sétálunk, mert vásárolunk egy áruházban, vagy mert találkozóra igyekszünk. Hanem csak úgy. Csak a semmittevésért, a céltalan időtöltésért.
Rajzolni is lehet így, és ugyanúgy tud feltölteni, mint egy könnyed séta.
Szakíts magadnak néha időt rá! 🙂
Te mikor rajzoltál, festettél így utoljára, hogy a kezdő foltokból a végén egy kedves kép született? Szeretted ezt az időtöltést?
Kommentben oszd meg kérlek velünk az élményedet 🙂
Addig is festésre fel! 🙂
Lami
