Mikor engedsz már festeni?

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest

Valahányszor a címben feltett kérdést hallom meg tanítványaimtól, mindig mosolygok egy kicsit türelmetlenségükön, emlékezve persze közben saját magam indulására, mikor én határoztam el, hogy festő leszek.

Figyelmeztetni szoktam őket, hogy nem az időt akarom húzni a rengeteg gyakorlással, amit szénnel és pasztellel teszünk, hanem nekik nem szeretnék kudarcélményt okozni.

Képzeljük csak el. Kap valaki az apjától egy szállodát rögtön egy általános érettségi után. Érzéke van az idegenforgalomhoz, az emberekhez, és üzletileg és egész jól elevickél, persze amennyire ezt egy 18 éves emberke teheti, akinek természetes, hogy felkapcsolja a szobájában a villanyt, de eszébe sem jut, hogy ezért szülei megdolgoztak, hogy kifizethető legyen a szolgáltatás.

Nos, ez a palánta hatalmas elánnal nekimegy a feladatnak, hogy ő most az összes szálloda forgalmát lepipálja, ami csak létezik.

Aztán jönnek a vendégek, a számlák, a kérések, a marketing feladatok. Majd veleegyütt a verejtékes izgalom, az álmatlan éjszakák, türelmetlenségbe átcsapó bizonytalanság érzete.

Nos, amikor már az én tanítványaim hosszú ideje rágják a fülem, hogy ők már mégiscsak szeretnének megpróbálkozni a festéssel, akkor időnként teret engedek kívánságuknak.

Nem hagyom el őket szárnyaim alól, nem mondom nekik, hogy íme a feladat, oldd meg. Ugyanúgy instruálom lépésről lépésre őket. Viszont az eredmény mégis magáért beszél.

Nincs az ujjukban a gyakorlat, az egyik technikából a másikba való átutazás hasonlóságának alkalmazása.

Innentől fogva nincs nyafogás, hisztis kérés tőlük. Csak az idő, a várakozás, hogy mikor érzem úgy, hogy engedhetem újra festékhez nyúlni őket, mikor gondolom, hogy most már sikerélményt jelent majd nekik ezzel az anyaggal való ismerkedés.

Nem elég, hogy az emberben benne vannak az ösztönös tudás alapjai. Hisz nemhiába tartják, minél többet tudunk, tanulunk, annál jobban felismerjük hiányosságainkat a választott területen.

A blog fotóján, aki mellettem áll, az az ember, akitől most nagyon sok tanácsot kapok, hogy ismét egy újabb lépcsőfokot emelkedhessek 🙂

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest

Ezek is érdekelhetnek:

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Kérlek, fogadd el

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Na, most, hogy végignézted festményeim, már érted, miről beszélek, mikor azt mondom, a képi világom maga egy inspirációs csomag :)

Látod, nem vicceltem, hisz én is ezek között a képek közt élek, még ha cserélődnek is folyamatosan.

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Scroll to Top