A helyzet az, hogy néha annyira tele van a fejem mind a hétköznapi dolgokkal, mind a munkámból megoldásra váró feladatokkal, hogy körülbelül huszonöt témát vetnék le egy hírlevélen/blogbejegyzésen belül.
És ilyenkor mi történik?
Állok bénán és közlöm Kedvesemmel:
- Nem tudok miről írni. Erről és arról is szólnék, de félek, beleveszek a végén mindenbe, és az lesz az eredmény, hogy semmiről sem írok, hisz mindent el akarok mondani egy levegővételre.
- Mi lenne, ha arról írnál, hogy miért vegyenek Tőled képet, miért jó érzés Lami-festmény tulajdonosnak lenni?
- Arról írjak, amiket a vevőim, törzsvásárlóim mondanak? Írjam meg, hogy boldoggá teszi őket, ha:
- egy festményemen visszaköszön nekik egy régi érzés, egy elmúlt élményük
- örömmel nézik, mikor egy képemen egy ismerősük arcmása tekint vissza, pedig tudják, én még a közelében sem voltam az illetőnek
- szeretik, hogy a festményeim nemcsak szépérzékkel tölti el őket, hanem mindennapi erőt, kitartást, hitet, bizakodást üzen egyes alkotásom
- vagy arról szóljak, hogy a nőiesség, amit megfogalmazok és magamból átadok másnak, olyan, mintha tükörképei lennének az új tulajdonos lelkivilágának
- de azt is elmondhatom, hogy van, aki azért vett tőlem képet, mert amit ábrázoltam rajta jelentés formájában, azzá szeretne válni, és ezzel mint egy motivációs löketet kap minden nap
- de számtalan esetet is elmesélhetnék, akiknek a szépség, a színek dinamikája, a kitörő, szinte vulkán szerű energiája kapott meg, mikor meglátta egy új festményemen?
Nos, ezekről írjak most?
- Szerintem, igen. Hm, remélem, jegyzetelted saját magad most!
- Vicces vagy. De ezek szerintem csak tények, amiről én és egy Lami-kép tulajdonos már úgyis tud. Ezekkel az érzésekkel, visszajelzésekkel miért fárasszam az olvasóim?
- Mert ezt csak azok tudják, akik már vettek Tőled képet. De vannak, akik még bizonytalanok, de már pedzik, hogy valamiben más vagy, mint a többi. Erőteljesek az üzeneteid, a képeid úgy beszélnek, mintha egy filmet látnának. Erre csak Te vagy képes. És ezt csak azok tudják, akiknek már a falán van egy alkotás Tőled. De szerintem érdemes lenne ezt mindenkivel tudatnod.
- Majd meglátom. Lehet. Holnapra talán eldöntöm.
És a makacs nő fogja magát, leül a klaviatúra mögé, és amit fejében jegyzetelt, az elhangzott gondolatokat, amiket vevőitől hallott, szépen sorjában elkezdi leírni.
És a hírlevél útjára kél.
További bejegyzéseimet, festményeimet idekattintva találhatja meg. Hisz mindenkinek szüksége van a szép dolgokra az életében!
