….olvastam egy cikket arról, hogyha mindennap szeretkezik egy pár, akkor bizony erős kreativitás kell, hogy ezt több tíz éven át izgalmassá tudják tenni (heti egy nap böjtnek azért bőven elég, még mielőtt rá lenne fogva, hogy a “fáj a kisujjam” jelenet csak a szenvedély fenntartása miatt van).
Van egy rajzfilm, ahol a (talán) kacsák Szenteste azt kívánják, bárcsak minden nap ünnep lenne. És lőn érkezése Jótündérnek, máris valósággá válik mindez. Elmeséljem a szereplők arcát az ötödik Karácsony reggelén?
Aztán olvastam egy cikket arról, hogyha mindennap szeretkezik egy pár, akkor bizony erős kreativitás kell, hogy ezt több tíz éven át izgalmassá tudják tenni (heti egy nap böjtnek azért bőven elég, még mielőtt rá lenne fogva, hogy a “fáj a kisujjam” jelenet csak a szenvedély fenntartása miatt van).
De még az is eszembe jutott így Karácsony után, hogy mennyivel értékesebb számunkra egy olyan esemény, tárgy, személy megszerzése, birtoklása, érdeklődésének felkeltése, akiért-amiért meg kell küzdeni.
És még egy apró szösszenet. aztán tényleg abbahagyom az időnként igénytelen olvasottságom felsorakoztatását: egy könyvben szólt egy részlet arról, hogy a gazdag kereskedőnek volt egy álma, melyet már régen megvalósíthatott volna. Mikor megkérdezték, hogy mégis miért halogatja, csak ennyit mondott: ha már az enyém lesz, nem lesz miért reggelente felkelnem.
Ez valójában így igaz, hogy az ember kicsit aggódik attól, mikor álmai hevernek a lába előtt, akkor már nem lesz több motiváció az élethez? Lehet egyáltalán új és új célokat alkotni magunknak, melyek megszerzése időnként lehetetlennek tűnik, de heves kitartásunk és küzdelmünk, erős önismeretünk miatt tudjuk, hogy képesek vagyunk a megszerzésére?
És egyáltalán, mi az érték, mi számít olyan dolognak az ember életében, melyet nemcsak megszerezni, hanem ápolni, és megtartani is feladatnak tekinthető?
Csak egyetlen dolog szükséges ehhez: AKARAT!
