Volt már olyan álma, amire úgy gondolta, nem mer közelíteni felé?
Nos, nekem ennek a festménynek az elkészítése ilyen volt.
Már évek óta készültem rá. Rengeteg vázlat pihen a mappáimban. Órákat, napokat töltöttem azzal, hogy fejemben megszerkesszem.
De nem fogtam neki.
Hogy miért?
Attól tartottam, még alkalmatlan vagyok arra, hogy egy olyan alkotást adjak ki a kezeim közül, melyre büszkén tekintek majd vissza. Nem akartam csalódást okozni magamnak a kudarcélménnyel.
Így vártam. Alkottam skicceket, tanulmányokat, más festményeken sajátítottam el azt a fogást, melyet aztán úgy éreztem, majd itt hasznosíthatok.
És igen, igen, igen!!!!
Eljött az idő, mikor még bár mindig kicsit félszegen, de nekiálltam.
És szeretem 🙂
Mert az idő lassú múlását a jelen pillanatban olykor gyarló ellenségnek tartjuk, de előrehaladva mindig beigazolódik, hogy a kitartó türelem…Festőt terem 🙂
