Persze nem minden mesének kell, hogy legyen megtörtént változata. Ha így lenne, minden nő hanyatt dobná magát egy kis adag méreggel az erdő szélén és várná a királyfit, hogy csókra ébressze. Na, ez az epizód, amiről mindenket sürgősen lebeszélek.
Nemrégiben láttam a Banks úr megmentése című filmet, mely arról szól, hogyan vásárolja meg Walt Disney P. L. Traverstől a jogokat a Mary Poppins megfilmesítéséhez.
Nos, gondolhatnánk, hogy ez az esernyővel száguldozó dada csupán a képzelet szüleménye. De ha már így felteszem ezt a gondolatot, akkor biztosak lehetnek benne, hogy a válasz: nem. A történetnek valóság alapja van, valóságos szereplők, események adták az ihletet az események fonalához.
Persze nem minden mesének kell, hogy legyen megtörtént változata. Ha így lenne, minden nő hanyatt dobná magát egy kis adag méreggel az erdő szélén és várná a királyfit, hogy csókra ébressze. Na, ez az epizód, amiről mindenket sürgősen lebeszélek.
De ha jobban belegondolunk, a mesék szereplőinek jellemrajzai, a megoldások örökös megtalálása korántsem kell, hogy elrugaszkodjon a valóságtól.
Talán így kéne élni? Érdemes lenne úgy hozzáállni az élethez, hogy a forgatókönyvet mi magunk írhatjuk meg, a szereplőket a sztorinkhoz jogunkban állna kiválasztani?
Van több kérdés? 🙂
Na ugye, hogy nincs 🙂
Szóval az élet nem más, mint saját magunk kis meséje, melyet ha visszatekintünk lapjaira, néha sírva mosolygunk erőnket és bátorságunkat, néha szenvedéseinket szemlélve, de kárpótlásul mindig ugyanannyi öröm és nevetés is érkezik a teleírt lapokra.
Hát akkor meséljünk…saját tollal, saját mesét…melynek ugye mindig happy end-nek kell lennie a végének?! 🙂
