Fél füllel nem hallod meg a lényeget.
Fél szemmel csak a valóság egy részét látod meg.
Fél pár cipővel még mindig mezítlábasnak érzed magad.
Fél lendülettel soha, vagy csak nagyon lassan jutsz el a célodig.
Feled nélkül, szerelem nélkül mintha félemberként lézengenél a világban.
Két FÉL-ből lesz az EGY.
De a két FÉL mindig meg kell maradjon FÉL-nek. Sosem lehet törvénybe iktatni, hogy egymáshoz formálódva egy arcot mutassanak, és így elveszítség a FÉL-ként még oly jellemző egyediséget.
A két FÉL szabadsága hozza ki az EGY harmóniáját.
Így leszel “TE” és lesz “Ő”.
Hisz csak így maradhat meg örökké szépnek a “TI”.
