lamibakos.com
Kiemelt 2017. január 6. Karinthy F. u-i könyvtár megnyitó

2017. január 6. Karinthy F. u-i könyvtár megnyitó

 

Sokan úgy gondolkodnak a művészekről, mint exhibicionista, érzékeny lelkű, hisztis emberekről. Ok, van benne némi igazság. Már az utóbbi kettőt illetően. Pont most olvastam egy cikket, hogy egy budaörsi művész szétbarmolt egy művelődési házat, mert nem tetszett neki, hogy nem értékesített egyetlen darab képet sem a kiállításán.

Editet (a könyvtár vezetőjét) meg szeretném nyugtatni, hogy ilyesmi nálam nem fog előfordulni :)

Nos, az előbb említett jelzők közül az exhibicionizmussal vitatkoznék. Tény, hogy mindig vannak ellenpéldák, akik levetkőznek, lásd azt a költőnőt, aki meztelen testére aggatta a verseket, és ment végig a városon, és ezzel a szexista hozzáállással akarta művészetére felhívni a figyelmet.

Nos, ez exhibicionizmus. Bár reggel elgondolkodtam azon, hogy mondjuk egy pár év múlva a mellein már három vers is el fog férni az addigi egy helyett az életkora előrehaladtával, úgyhogy nagyon termékenynek kell lennie (bocs).

A gyerekeim, amikor pályaválasztáson gondolkodtak, egy idő után már fel sem tették a következő kérdést, mely így szólt: „lehet sokat keresni….ezzel és ezzel a szakmával?”. A válaszom mindig ez volt: attól függ, hogy csinálod.

A művészetben ugyanez van. Légy különleges, légy más, adj az embereknek, és ezért legyenek hálásak neked.

Én olyan festményeket készítek, melyek telve vannak pozitív üzenetekkel, életkedvet adó gondolatokkal. Az emberek többsége megfárad a hétköznapokban, a hajtásban. Festményeim viszont visszaadják a lendületet, a hitet, a szeretetet, a küzdésvágyat.

De nézzük csak meg, hogy miből is áll egy festmény amíg keretezhető állapotba kerül?

Három fontos lépés van, mely egy sima képből festményt alkot:

- Első lépésként bennem fogalmazódik meg, miről szeretnék szólni.

- Ez sokszor a második lépésnél már néha akadályokba ütközik, ez pedig maga az alkotási folyamat.

- Viszont most jön a legfontosabb lépés, a harmadik, ami nélkül egyetlen kép sem állja meg a helyét: Ti. Amit kitalálok, megfogalmazok, megfestek, akkor válik igazán művé, ha Te, a közönség befogadod, értelmezed. Nélküled hiába is nyomathatnám a színeket a vászonra. A legutolsó és így egyben a legfontosabb lépés a Te reakciód. Értelmet ez ad az alkotásnak.

Ilyenkor látjuk meg, mi művészek, hogy valóban sikerült-e értéket létrehoznunk. Ki mit lát benne, mit érez, ha meghallgatja, megnézi, elolvassa műveinket. Megvan-e a kommunikáció közted, és alkotásom közt.

Kell a visszaigazolás, az értékelés, a szeretet, amit egy elkészült mű után kapunk.

Mert ez a legfontosabb, amiért érdemes élni. Alkotni, teremteni, nyomot hagyni magunk mögött.

A hétköznapi életben is számtalan példa van arra, hogy mennyire hálás dolog is tud lenne az alkotás.

Nagymamám például nem volt művész. Lehet, hogy hímzett, mint anno az asszonyok, de megvallom, erre én nem emlékszem. Viszont alkotott egy olyan maradandó dolgot, melyet azóta sem tudok leutánozni.

Ez pedig a vasárnapi húslevese volt. Soha, senki ezen a földön nem képes olyan levest főzni, mint ő. Megalkotta a világ legjobb vasárnapi ebédjét.

Mostanában újra elkezdtem horgolni. Az egyik gyerekem meg is kérdezte, hogy minek csinálom, halál uncsi lehet szerinte? Válaszom ez volt: alkotok, mert ez olyan, mint amikor titeket, gyerekeket nevellek, és valami jó dolog születik belőle. A lényeg, hogy benne vagyok.

Persze, ha most párhuzamot akarok vonni a gyermeknevelés és a művész között, akkor máris itt van egy erős vonal: kísérletezni kell. Azt tartják, hogy szerencsétlen első gyereken a szülők kísérleteznek. Próbálkoznak a szeretet útján megközelíteni a nevelést, aztán jön a következetesség, majd a szigor.

Hogy mit alkottunk, neveltünk belőlük, azt majd úgyis felnőttként látjuk viszont.

Ellenben, ha elengedjük a kezüket teljesen, feladjuk, nem foglalkozunk velük, sosem tudjuk meg, melyik recept volt az ideális, melyik bukott meg.

A festészettel szintén hasonló a helyzet. Nemcsak egyféleképpen lehet festeni. Az utolsó képem, az „Ahová lépek, ott fű terem, pont egy ilyen kísérlet eredménye. Életemben nem fogtam előtte festőkést, csak színek keveréséhez.

Megnéztem videokat, és ultra könnyűnek találtam. Hogy elégedett vagyok-e az eredménnyel, amit készítettem? Úgy döntöttem, hogy bár tetszik a kép, szeretem a vidám hangulatát, színeit, de inkább elmegyek valakihez, akiről tudom, hogy tényleg brutál jól bánik ezzel az eszközzel, és tanulok tőle egy pár fogást.

Viszont megpróbáltam. És azt hiszem, ez a dicséretes

Ha egy tervvel állsz elő, lásd mondjuk ennél a technikánál: meg szeretnék tanulni festőkéssel tökéletesen bánni, akkor mindenféleképpen készíts egy útvonaltervet. Lehet, hogy néha hülyeséget csinálsz majd, le akarsz térni az útról, de hidd el, az élet, olyan mint Csilla a gps-ben, lazán közli veled, hogy ok, rossz irányt vettél, de most szépen fordulj vissza erre meg erre, majd ugyanúgy visszavisz az eredeti célodhoz.

Tudom, ez elég száraznak tűnik. Tervezés, írogatás, heti, havi, éves lebontás készítése. Viszont, ha felkészületlen vagy, egy idő után nulla kedvvel fogsz bele minden állomásba. Lassan kapkodni kezdesz. A vége pedig az lesz, hogy feladod minden álmodat.

Miket kell figyelembe venni egy cél megvalósításához? Az alábbiak igen fontosak lehetnek:

- Mit kell tanulni ahhoz, hogy elérjék a céljukat?

- Milyen eszközökre lesz szükség?

- Ha eladni szeretnének, kiknek hirdessék, mutassák meg magukat?

- Hogyan r bele egy napba a megvalósítás, és mikor, hogy ne legyen káosz miatta az addig megszokott hétköznap? Hidd el, ez nagyon fontos, hogy legyen úgymond napirended, mert egyébként vagy a család, vagy a terved fogja kárát szenvedni.

Aki csak hobbiból áll neki bárminek is, annak is ajánlom, hogy mindig képezze magát. Nézd meg az Ébresztő című festményem. Pont erről a folyamatról szól. Álmodozás, tervezés, papírra vetés, konkrét célok felállítása, majd a megvalósítás. Ha megragadsz egy bizonyos szinten, akár az álmodozásnál, mely bár a fellegekben tart, de soha nem lesz belőle valóság. Egyre közelebb és közelebb kell kerülni a fizikális megvalósításhoz.

Nos, nem másból lehet fejlődni, mint az ismeretlenből.

Senki nem lett mérnök attól, hogy megtanult összeadni.

Viszont azzal, hogy egyre bonyolultabbnak tűnő képletekkel állította szembe magát, és azok megoldásán dolgozott, úgy már izgalmasabbá, érdekesebbé vált a feladat.

Van egy kedves, lelkes tanítványom. Sok kételyt kellett leküzdeni benne. Minden egyes héttel közelebb kerültünk viszont ahhoz, hogy elismerje önmagát. Az egyik ilyen alkalommal ránézett az Önbizalom-építő-játék” című festményemre, és ennyit mondott: ma még egy puzzle darabbal többet rakhatok ki.

Hát ennyi. Apránként, kis lépésekkel kell megközelíteni a célt.

A feladatok legyőzése egyrészről önbizalmat ad, másrészről pedig egy magabiztos hozzáállást az újabb kihívás előtt. Mert mit is mondasz ilyenkor? „Megcsinálom, képes vagyok rá, hisz az előző kihívással is sikert értem el!”

A fejlesztés, önművelés, teremtés soha nem öncélú.

Azzal, hogy többet és többet tudok, jobb és szebb alkotások jönnek ki a kezeim közül.

És ezzel nektek jobb, és jobb alkotásokat tudok prezentálni, mely által feltöltődhetsz.

Azzal, hogy technikailag jobb képeket festek, érthetőbbek lesznek ezáltal az üzenetek, te pedig könnyebben megérted, befogadhatod, és magadévá teheted.

Vagyis azzal, hogy én jobb leszek, taníthatok, fejleszthetek másokat, továbbadhatom azt a tudást, amit már megtapasztaltam, de csak úgy, ha bennem is van érték.

Szóval én ma egyetlen dologra szeretnélek buzdítani titeket: alkossatok! Kedvetekre, más kedvére, hobbiból, hivatásból, és legfőképpen szeretetből. Én most Karácsonykor jöttem rá, hogy miért festettem egy időben kevesebbet, mint általában. Szeretek festeni, de a görcsös megfelelés, a pénz, a „vajon hány lájk jön rá?” gondolatokat szárazzá tették ezt a folyamatot. Tervezni kell, minden egyes alkotás mögött ott kell lennie egy tudásnak, egy felépített vázlatnak. Viszont, ha ebből hiányzik a lelkesedés, az öröm, a szeretet, az egészet hagyni kell a csudába, amíg vissza nem jön az igazi vágy.

Szóval: alkossatok, szeressétek, amit csináltok, és adjatok magatokból a lehető legtöbbet a világnak!

Utoljára frissítve: kedd, 10 január 2017 18:30

You have no rights to post comments