A hely, ahol ártatlanságom boldogan vesztettem el

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest

Már egy ideje készültem rá. Eszméletlenül féltem tőle, aggódtam, hogy nem fogok megfelelni. Izgatottságom, és vágyam, hogy túl legyek az elsőn, hogy a próbatételt nemhogy legyőzzem, de sikeresen legyőzzem, egyre jobban erősítette bennem a szenvedélyt az ismeretlen felé.

És eljött a pillanat. Mert mindig minden akkor érkezik el az ember életébe, mikor valóban ott van az ideje. Csak győzzük kivárni!

Ez egyáltalán nem biztos persze, hogy a teljes felkészültséget jelenti, vagy azt, hogy már az összes tudás birtokában vagyunk.

Talán még az is előfordul ilyenkor, ha maga az élmény nem lesz tökéletes, illetve a maga tökéletlenségével mégis egy örökké tartó élményként landol emlékeinkben.

Nos, mi volt az én álmom, ami az első alkalom kategóriában felejthetetlenné vált?

Sok minden első dolgon túl vagyok már, megéltem ezer és ezer pillanatot életemben. Az első biciklitúra, az első Tiszán való evezés, az első csók (na, ezt korán kezdtem, négy éves voltam, de erről majd egyszer máskor mesélek).

Ami viszont váratott idáig magára, attól talán jobban féltem, mint az első kétkerekűm használatától.

A plein air festés, vagyis a szabadban való alkotás az első impressziók által. Bizony, ez volt az én hatalmas mumusom.

Ha valaki azt gondolja, hogy ez egy sitty-sutty munka, mit kell ettől úgy aggódni, akkor azért figyelmeztetnék mindenkit arra, hogy a maximalizmus nem igazán kedveli a hányavetin odaejtett dolgokat.

(Ha megnézzük Picasso erősen absztrahált látásmódját, akkor azért ajánlom mindenkinek, hogy lesse meg korai munkáit, ahol tökéletes portrékat is talál majd.)

A plein air festészet nem engedi, hogy órákat töltsünk el egy-egy árnyalat megtalálásával. Ott, rögtön, azonnal kell cselekedni. Emlékeinkbe kell vésni, hogy mit szeretnénk a vásznon látni. Láttatni kell egyben a nézővel is majd, hogy mi volt a lelkünkben, milyen színek domináltak, még akkor is, ha esetleg erőteljesebb, határozottabb lesz a színkeverésünk, mint maga a valóság.

Kint, a tónál, ahol sikerült a képet elkészítenem, mely idekattintva megtekinthető, a kép befejezésekor odajött egy horgász, és hatalmas gratulációját adta át.

Ott éreztem meg ismét, hogy mennyire sokat ér egy őszintén elmondott dicséret egy teljesen vadidegen ember szájából, aki még horgász felszerelését is otthagyva tiszteletét teszi, hogy elmondja kedves szavait.

Mert az élet kint van. Kint az utcán, a horgásztónál, a kiállításon, emberek közt.

Hisz az első élményt, ártatlanságunk elvesztését bármilyen dologban, melyre nem vágyunk, bár kicsit rettegünk tőle, sosem feledjük el!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest

Ezek is érdekelhetnek:

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Kérlek, fogadd el

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Na, most, hogy végignézted festményeim, már érted, miről beszélek, mikor azt mondom, a képi világom maga egy inspirációs csomag :)

Látod, nem vicceltem, hisz én is ezek között a képek közt élek, még ha cserélődnek is folyamatosan.

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Scroll to Top