Ezt a cikket igazából nem én írom, hanem a tanfolyami tagok. Hogyan jutottak el az igen-ből a hűha élményig:)
Az ő gondolataikat és képeiket szeretném megmutatni, – egy-egy pár soromat hozzáfűzve -, amiben arról írnak, milyen változást hozott számukra a folyamatos gyakorlás, hogyan érezték magukat, amikor egy régebben festett képet újra elkészítettek.
A kérés a havi kihívásban szerepelt, ami rendszeres a tanfolyamban. Hol egy virtuális kiállítást hozunk létre, hol megnézzük mennyi képet szeretnének megfesteni egy adott időszak alatt, hogy ezzel is ne menjen kárba a tagságuk, hanem motiválva legyenek.
Nos, ahogy ígértem, akkor most nem is én beszélek, hanem álljanak itt a tanfolyami tagok szavai abc sorrendben:)
Beleznai Mária:
Akkor is és most is nagyon szerettem a szőlőt festeni. Érdekes volt a munka elején azt vettem észre, hogy atyaég ez pont olyan lesz, mint az első, de aztán ahogy haladtam, vagyis a vége felé láttam a különbséget. S hogy még nagyobb legyen a változás; festettem árnyékot is rá, ne lógjon a levegőbe.:)
Megjegyzésem: szerintem mindenki látja, hogy micsoda fények, elevenség került a most elkészített képre:) Hatalmas gratula:)
Csákváriné Kovács Erzsi
Ez volt az 5. lecke, amit 7 hónappal ezelőtt megfestettem. S ez volt az, amit kudarcként éltem meg! Ezért eredeti tervemet megváltoztattam, – hogy az első feladatot, a vízcseppes virágot készítem el újra. Gondoltam, hátha most sikerül… De nem! Tisztább fehér lett, pontosabb a díszítés, de a ráncolást továbbra se tudtam megvalósítani a mintákon. Marad, változatlanul, azon ritka feladatok között, amit nem tudtam megcsinálni.
Megjegyzésem: Erzsi maximalista, mint mindenki olyan, aki vezetőbeosztásban dolgozott, vagy akár versenyszerűen sportolt. A jó, sosem elég, a jobb sosem tökéletes. Erzsinél a saját “hűha” érzés igazi alázatból jön:)
Dénes Gabi
Egy éve májusban csatlakoztam, akkor festettem az első tulipánt, emlékszem nagyon görcsöltem, hogy mindent úgy csináljak ahogy kell, hát olyan lett amilyen, én mégis boldog és büszke voltam. Most felhívásodra gondoltam megfestem a két tulipánt, már azt is tudom talán. Hát most is görcsöltem, hogy jó legyen, mert ugye már mégis csak fejlődtem talán, szerettem volna szépre festeni, ilyen lett.És most is boldog és büszke vagyok, nekem tetszik, bár sose leszek képes nélküled ilyen finomságokra!
Megjegyzésem: azok az apró részletek, fények, gömbölydedség… mondanom sem kell, odáig vagyok ettől a fejlődési vonaltól is:)
Hegedűs Csilla
Igen, azt hiszem én is, hogy sokat tanultam nálad az elpuhításokról és bátrabb vagyok a színek tekintetében. Hozzájárul az is, hogy ennek a Sonnet festéknek varázslatos színei vannak és csodákat lehet kikeverni is belőle. Előzőleg csak a normál gombfestéket használtam és valahogy nem is tudtam igazán kiaknázni a keverési lehetőségeket. Meg hát a papírom is csak a normál műszaki rajzlap volt, szóval sokat jelent a jó alapanyag.
Megjegyzésem: tökéletesen írja le Csilla, hogy egy idő után, amikor az ember már bátrabb, érdemes befektetni jobb minőségű anyagokba, és ezt erősen alátámasztja a két munka közötti színek látványa is… na meg azért az aprólékosság iránti igény is igen sokat fejlődött:)
Kocsisné Kukk Ildikó
8 hónappal ezelőtt, mikor elkezdtem a tanfolyamot, tele voltam izgalommal, kíváncsisággal. El se tudtam képzelni, hogy én is tudok valaha még csak hasonló képet is festeni, mint a leckékben van. Nagyon összpontosítanom kellett, hogy mindenre oda tudjak figyelni. Az első leckét festettem újra, ami akkor tetszett, de eléggé eltért a tiedtől, Lami. Az izgalom, a kíváncsiság megmaradt, továbbra is érzem, hogy még sokat kell tanulnom, de már biztosabb vagyok magamban, és sok tanultat már alkalmaztam. Őszinte leszek, a videó ment most is, amikor festettem az őszi tájképet, de sokszor csináltam magamtól. Sőt, a fákat kicsit másképpen is festettem meg, mint az első leckében. És mivel nekem ez a kép jobban tetszik fektetve, kicsit ki kellett bővítenem, hogy tele legyen a lap. Most sokkal jobban hasonlít a mi oktatónk képéhez, mint az első. Köszönöm a sok biztatást, dicséretet, amit kapok tőled, nagyon sokat jelent, és az önbizalmam is magasabb. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megtaláltalak!!!
Megjegyzésem: bámulatos, amit Ildikó a színek keverésével és a részletek aprólékosságával elért ezalatt a 8 hónap alatt:) Irtó büszke vagyok rá:)
Lantos Enikő
Sokkal könnyebbnek tűnt megjeleníteni amiket a videóból hallottam, és rácsodálkoztam, hogy mi került most a papírra.
Megjegyzésem: én nem csodálkozom:) De csak azért nem, mert már mindenkinél az első képnél látszik, mit fog kihozni belőle a rengeteg festés, hogy már az első képeknél figyel-e valaki a fontos dolgokra. És Enikő figyelt:)
Mikéné Éva
Az igazi fejlődést én inkább abban érzem, hogy a festés eszközeit, különbségeit megismertem, így könnyebb, élvezetesebb a festés…látom a fények-árnyékok jelentőségét, játékát … a sok technikai tanácsoddal több sikerélmény ér…..ami sokat jelent a “lelkemnek”…köszönöm!
Megjegyzésem: Éva az egyik tanfolyami tag, aki ki nem hagyna kihívást, leckét. Hogy ez számít-e a fejlődésben? A két képet szemlélve ez nem kérdés:) Azzal együtt, hogy lelkes festő, mint írja is, rengeteg dolgot megtanult az eszközökről, ami elengedhetetlen.
Támcsu Ágnes
Megfestettem újból a Ködös táj c képet. Alig voltam még tag, de valamikor október közepén csináltam az elsőt .“ Mi lesz ebből?” Állandóan ez a kérdés ment az agyamban nem kis feszültség mellett. Aztán csak sikerült. Valahogy a végére megnyugodtam sőt éreztem hogy jobban sikerült, mint gondoltam az elején. Hát nem kellett volna egy haladó képet választani, de én szeretem a kihívásokat! A mostani tájat egy csepp feszültséggel /ami nálam inspiráló/ örömmel, majdnem egy szuszra /10 perc szünet/ festettem. Nem minden instrukciódra emlékeztem, de aztán bejöttek a mozdulatok. Egy kicsit a színein is változtattam. A videót csak kétszer állítottam meg egy kis lemaradás miatt. Emlékszem az elsőnél szinte percenként állítgattam. A lényeg, hogy élvezettel, örömmel dolgoztam!
Megjegyzésem: Ágnes gyönyörűen rávilágított arra, hogy a sok festmény, lecke elkészítése mennyivel magabiztosabbá teszi az ember, és hogyan tudja lerövidíteni egy kép elkészítési idejét, ami valljuk be, az akvarellfestészet egyik igen nagy előnye, hogy gyorsan valami ultra szépet alkossunk:) És látva a két képet, nemcsak a gyorsaság fejlődött Ágnesnél, hanem a részletekre való alázatos odafigyelés is:)
Törökné Vilma
Jó volt újra festeni! Ma már sokkal gyorsabban és könnyebben rajzoltam meg és a festés is könnyebb volt. Ugyan a virág belső részeit nem láttam jól a videón, de igyekeztem összehozni. Ez egy nagyon jó ötlet volt a részedről Györgyi, hogy fessük újra az első munkáink valamelyikét. Saját szemünkkel is láthatjuk a változást! Sokat tanultam a 10 hónap alatt. A sok rajzolás és festés meghozta gyümölcsét. Ami még nekem nagyon jó érzés, hogy az akril festés is könnyebben megy mióta az akvarell festést csinálom.
Megjegyzésem: mennyivel puhább, lágyabb lett Vilma mostani festése:) És mint írja, neki is az idő az egyik tényező, amiben a változást látta, illetve elnézve képét, bizony a szirmok gyönyörű selymessége mindent elmond erről a 10 hónapról:)
Villási Mariann
Megjegyzésem: Mariannak rengeteg a munkája, de így is küldött két képet, amin a változást láthatjuk:) Az árnyalatok, mélységek értelmezése, a színek bátrabb felvitele, a forma életszerűsége, ezek mind-mind látszódnak azon, ha valaki igazán belemélyed a festésbe:)
Várnay Kriszti
A vízcseppes virágot választottam kihívásnak, mert annak idején nagyon megkínlódtam vele, kíváncsi voltam, most mire megyek.
Hát, továbbra is van mit csiszolni. Azt látom, hogy most annyira a vízcseppekre koncentráltam, hogy több sziromnál nem sikerült szépen az elpuhítás. A vízcseppeknél is van hová fejlődni még, ez a virág nekem még mindig kihívás, de a pozitív változás tényleg szembetűnő. Azért ennek nagyon-nagyon örülök, és nagyon jó volt végre festeni.
Megjegyzésem: Kriszti két képen egyértelműen látszik a lágyság, könnyedség, magabiztosság, a festék ismeretének elsajátítása.
Nos, a fenti “ilyen technikám volt – és lett” alkotásokból tökéletesen tükröződik, miért érdemes több időt eltölteni egy-egy dolog ismeretével. Nem kell kapkodni, azonnali hatást várni, rögtön Leonardo szintű festményeket várni, ha valaki kezébe kap egy papírt és festéket:)
Oltári büszke vagyok minden egyes tanfolyami tagra, ahogy látom kitartásuk, szorgalmuk kíváncsiságuk eredményét, és hatalmas köszönetem ennek a tíz embernek, akik a képeikkel még illusztrálták is fejlődésüket:)
Ha te is szeretnéd kipróbálni magad, és együtt lenni ezzel a csodacsapattal, akikkel havonta egyszer ráadásul egy zoom élőben is találkozhatsz egy közös festés alkalmával, gyere és csatlakozz hozzánk:)
Gyönyörű szép napot kívánok szeretettel:)
