lamibakos.com
Kiemelt Az élet döntések sorozata - gondolatok a Két világ című festményemhez

Az élet döntések sorozata - gondolatok a Két világ című festményemhez

Mit merünk megmutatni magunkból, mi van legbelül valósan?

A körülmények és saját kontrollunk akadály sokszor abban, hogy kifelé a világnak is azt mutassuk, ami legbelül foglalkoztat minket.

Amikor az ember szülővé válik, rengeteg mindent már másként tesz, mint annak előtte. Már példát akar mutatni gyermekeinek, nem égeti le őket a buszmegállóban, hogy táncra perdül, szeretné, ha büszkén tekintene rá utódja.

De ehhez rengeteg megalkuvás szükséges.

Ez persze nem fájó. Egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember innentől fogva boldogtalanná válna, hogy nem élheti teljes énjét. 

A motiváció, hogy miért kell másként viselkedni, mint ahogy az ösztönök adják, sokkal erőteljesebb, mint maga a szabad élet.

És végtére is szabadon dönt ilyenkor is. Ő adja meg az irányvonalat, hogy mit tehet, mit engedhet meg, hogyan viselkedhet, mit akar átadni másoknak.

Persze vannak olyan döntések, elhatározások, melyeket szégyen övez. Mikor valaki teljesen más képet ad kifelé a világnak, mint ami benne van, amit tenni szeretne. Ezek nemcsak, hogy fájnak, de a sok hazugság, hamis önfelvállalás eredményeként betegségbe, depresszióba, elmezavarba is fordulhat mindez.

Volt egy ismerősöm, aki lányként a saját neméhez vonzódott. Pszichológusai tanácsára, hogy a több mint tíz öngyilkossági kísérlettel felhagyjon végre, engedélyezték neki az átoperáltatást. Ő férfinek érezte magát, és a szakemberek (?) szerint, ha valóban férfi testben fogja leélni a további életét, sokkal boldogabb lesz.

Az igazság az, hogy onnantól fogva már nem hallottunk róla. Nem tudjuk, hogyan dolgozta fel, valóban él-e még. Eltűnt. Mikor az első beavatkozások voltak, akkor sem volt igazán boldog, csak egy büszkeség kerítette hatalmába, hogy szerinte tett egy lépést a boldogság felé.

Példám túl drasztikus, de tökéletesen ábrázolja azt, hogyan lehet kipróbálni egy másik utat, aminek a végében csak reménykedünk, hogy jó irányt vesz. De az eredmény sosem biztos, hogy valóban így zajlik majd le.

Ahhoz, hogy szabadok legyünk, itt is tökéletesen érvényes az a meglátás, hogy korlátokat kell felépíteni. Ezeket lehet feszegetni, távolabb tenni, megváltoztatni. De az igazi szabadsághoz, szabad döntéshez szükséges, hogy be legyünk kerítve.

Hogy miért ennyire ellentmondásos ez?

Ahol bármit megtehetünk ott sem a kreativitás, sem a fejlődés nem jön el. Kreatívan csak olyan helyzetben tudunk érvényesülni, ahol meg kell keresni a megoldást, a helyes irányt. Ahol a mozgástér nagy, ott a hatalmas választási lehetőség miatt eltompul az agy, nem kell pörögnie azon, hogy lehetne a legjobbat előállítani.

A festményem ennek a témának ad támpontot. Két világ közt élni, két gondolatisággal megküzdeni.

És mindig helyesen dönteni.

 

Utoljára frissítve: hétfő, 19 március 2018 10:30

You have no rights to post comments