RIP Merőtey Aranka

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Már egy hete görcsölök ezen, hogy meg kell írnom. Piszkosul nehezen megy. Aztán egy gondolat adott végül löketet, hogy leüljek a gép elé, és elmondjam, mit jelentett nekem Aranka, és ez az egész….akármi.

Az jutott eszembe, hogy imádott szerepelni. Meg volt őrülve az elismerésért, a figyelemért. 

Hát tessék.

Most itt van.

Főszereplő lett.

Ja, tudom, nem így képzelte.

Hamarabb bekerült a posztumusz alkotók sorába, mint bárki gondolta volna.

Hogy dühös vagyok.e? Hogy hiányzik-e? Az igazat mondjam, vagy a valót?

Rohadtul hiányzik.

De nem kerestem. Mindig azt hisszük, hogy majd lesz holnap. Ráérünk még arra, hogy talákozzunk, beszélgessünk végre egy hatalmasat valakivel.

Úgy véljük, lehetünk még együtt olyan bátrak akár ezerszer is, hogy szembe fussunk a margitszigeti futópályán a futókkal , és szerényen mosolyogjunk rájuk vissza rosszallásuk miatt.

De ha ehhez volt kedvünk, együtt megtehettük. Nem nagy cucc. Nekünk volt csak az.

Ha egy barátunk kiállítást rendezett, mi totál szívesen elmentünk, megnéztük. Illedelmesen bepogácsáztunk, majd rohantunk haza festeni valami mást, valami önmagunkat.

Beszélgettünk Istenről, családról, gyerekekről, kapcsolatokról, hírnévről, festészetről. Ha nem értettünk egyet, akkor sem estünk egymásnak. 

És azt hisszük, hogy ez életünk végéig így lesz.

De nem.

Ennek vége, mert valamiért csak ennyi járt neki.

Tavaly tavasszal halt meg. És igen, én is csak most tudtam meg.

Úgy halt meg, ahogy nem szeretett valójában élni. Csendben, eltűnve a világ elől. Semmi hírt nem adva magáról.

Nekünk pedig, akiknek eszébe jut, egyet feledünk el: azt a nyomorult végállomást. Nem is gondolunk rá, hogy bármelyik pillanatban eljöhet. Naivan azt feltételezzük, hogy körülöttünk csak olyan emberek mennek el végleg, akik pusztán hírértékkel bírnak számunkra, de lelkünket mélyen nem érintik meg.

Hát jó, ha tudjátok, ez piszkosul nem így van.

Egyik nap van, aztán már csak laza sípszó fogad, ha egy régen látott embert a telefonján szeretnél elérni.

Hogy haragszom-e magamra, amiért nem voltam erőszakosabb, és erőltettem a találkozást? Egyáltalán. De kaptam egy nagy pofont. Ez biztos. Nem haragszom sem őrá, sem magamra, mivel tudtam, milyen ember. Makacs, öntörvényű, még akkor is, ha hatalmas szeretettel bír. Ha ő akart valamit, akkor csinálta csak. Ha nem ért rá, hát nem ért rá. Majd ráért máskor.

És hogy ki volt a külvilág felé alkotásain keresztül?

A nőiesség, az érzékenység, a gondoskodás.

DSCF3852lebegesn gyerekkel

Határozott és kemény teremtés volt, de az alkotásai mindig megmutatták, hogy mennyire szeret elgyengülni, lágyan nőként élni.

Kettőt léptünk bárhol és ő máris mondta az éppen látható madárnak a nevét, az összes fa, virág számára több volt, mint egy díszes növény szépen vagy éppen vadon elhelyezve. Imádta az állatokat, a természetet.

sz

És hogy még ki volt ő?

Egy olyan festőművész, aki alig merte elmondani, hogy eladott képet, mert félt attól, hogy rosszul fog esni egy másik alkotónak. Alig tudtam megnyugtatni, hogy az ő öröme az enyém is, és végül megnyugtathattam lelkiismeretét, mikor én is eladtam képet.

Amiről viszont még beszélni szeretnék, az a balgaságunk. Ja, én balga úgy gondoltam, kesernyés humora majd újra megnevettet és hülyének érezhetem magam mellette, ahogy rám néz kérdőn, mikor bénán reagálok megjegyzéseire.

Hát persze. Mert azt szoktuk meg, hogy akit szeretünk, nem hal meg. Olyan ritkán történik ilyesmi az emberrel, főként egy ennyire fiatal nővel, hogy eszünkbe sem jut, nem kéne halogatni a találkozást.

Egy ideje már nem tudtunk rendesen beszélgetni. Hol neki jöttek össze a dolgai, és nem volt nyitott a világra, hol én fáradtam bele a hétköznapokba.

És ezt most rohadtul elcsesztük (bocs, Aranka, néha kicsúszik a számon, és most eléggé felhevült állapotban írok, úgyhogy elnézhető, ha ilyen szavakat használok). Soha többet nem lesz lehetőség arra, hogy te felmássz a létrára, “férfiként” álld a sarat, én pedig királylányosan röhögjek lentről, és néha egy kalapács felnyújtásával jelezzem segítőszándékom.

epites 001

Képeink hasonló tőből fakadtak, a nőből, női érzelmekkel pakoltuk tele színeinket. De mégis más volt látásmódunk. Ettől viszont tökéletesen illettek egymás mellé a falakon. Több kiállítást is csináltunk együtt. Baromi szorgos és alázatos tudott lenni. A háttérmunkákat is úgy tudta elvégezni, hogy kiemelkedett mögüle.

Kiállítássorozatunknak a nőKÉPmás nevet adtuk. Totál harmóniában lógtak a képek a kiállítótermekben egymás mellett.

kiallitas 019

Hát ennyi.

Egy pár kiállítás.

Rengeteg beszélgetés.

Közös élmények.

Szerettem őt…és most is szeretem.

Hiányzik.

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Ezek is érdekelhetnek:

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Kérlek, fogadd el

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Na, most, hogy végignézted festményeim, már érted, miről beszélek, mikor azt mondom, a képi világom maga egy inspirációs csomag :)

Látod, nem vicceltem, hisz én is ezek között a képek közt élek, még ha cserélődnek is folyamatosan.

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Scroll to Top

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Az első kiadott inspirációs-festményes könyvem, teljesen ingyen.

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Tudod, mi van benne?

Egy olyan ember festményei és a hozzáírt inspiráló gondolatai, akit igyekeztek lebeszélni céljai és tervei megvalósításáról.

De ugyanez az ember megkapta mégis az élettől a legnagyobb ajándékot, melyet bárki remélhet. Ezt mondta neki egy nap egyik gyermeke: „Anya, te példakép vagy nekem! Büszke vagyok rád és irigyellek is egy kicsit, hogy ennyi támadás után is képes voltál megvalósítani álmodat!”

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon. Az egyik első kiadott könyvem felújított, kibővített változata.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Már ennyien kérték: 986 fő