Szeretet két napra

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Aztán nap napot követ és szerencsére (????) egy idő múlva hirtelen megint telelesznek a bulvár felületek egy ember fájdalmával, a guruk ismét elővehetik egy régi mappájukból a “ma már mondtad valakinek, hogy szereted?” című posztjukat, és minden ismétlődik tovább. Eljön a várva várt “két napig ismét örülök, hogy vagy nekem” időszak.

A bulvárhírek kőkeményen nyomják a katasztrófákat, a rettenetes eseményekről szóló beszámolókat.

Azért cuppannak rá ezekre az információnak éppenséggel seholsem mondható eseményekre az emberekre, mert ilyenkor egyes szakvélemények szerint hálát lehet rebegni, hogy mással történt a tragédia, és ettől egy gyász felett nemcsak bánatot, hanem – bár nem hangzik túl jól -, örömet is érezhetnek (kösz, média, remek lehetőség a boldogságra!).

Ha meghal egy híres személyiség, vagy egy híres személyiség ismerőse, akkor szinte kötelezővé válik, hogy figyelmeztessék az embereket az élet mulandóságára.

– élj a mának, ölelj ma, nem tudhatod, lesz-e kit szeretni holnap!

– figyelj szeretetteidre, hisz ők inkább Téged akarnak, nem a pénzed!

– mondd el mindennap a számodra fontos személynek, hogy szereted, ki tudja, másnap is lesz-e rá lehetőséged!

Blablabla…

Persze tudjuk jól, hogy ebben van igazság. Tényleg nem ismerjük a holnap meglepetéseit, nem tudhatjuk, hogy jó vagy éppen sorsfordítóan gyenge lapokat húzunk-e majd.

De valóban szükséges más tragédiájának megtörténte, hogy figyelmesek legyünk hozzátartozóinkhoz?

Lehet, hogy tényleg ad egy levegővételnyi szeretetre időt. Talán van, akiket elgondolkodtat, hogy valóban mennyire elhanyagolja azokat, akikért küzd nap mint nap.

Ilyenkor döbbennek rá többen, hogy már a reggeli elkészítése nem szeretetből történik, hanem egy szürke hétköznapi rutinból áll csupán. A ruhák kimosása már korántsem azt a régi boldogságot adja, hogy van valakiről gondoskodni, hanem a terhet és egy újabb feladatot jelenti.

Viszont hálát rebegni azért, mert van kire takarítani, örömforrásnak kell venni a főzést, mert van, aki megeszi, lehet mosogatni, mert volt mit enni, a csekkek befizetése is egy örömóda eldúdolásával állítható párhuzamba, hisz nem tök sötétben és hideg fűtetlen lakásban kellett az estét eltölteni, hát ezek azok a menetek, amik nem feltétlen ösztönből épülnek a rutinba.

Persze lehet így élni. Időnként erőltetett odafigyeléssel terelni a gondolatokat, hogy azok véletlenül se szálljanak valamilyen fekete sötétségbe.

A boldogság szót akár párhuzamba is szabad olykor állítani a küzdéssel, mivel aki nem győzi le az akadályokat, annak a fejlődés egy ismeretlen fogalom csupán.

Valójában, amiket itt felsoroltam, számomra tényleg örömet jelentenek. És talán a sorok végére eléggé ki is dühöngtem magam, és igyekszem visszakerülni a hétköznapi valóságba.

Ami felbosszantott az nem más, mint a KÉT NAP. Két nap múlva tudniillik sok helyen beindul a felejtés. Már harag van a gyerek eldobott ruhái miatt, már dühöngés reszket a falak között, mert a vasalnivaló nem ismeri a varázspálcát, és keményen elfelejtődik, hogy a bögrébe száradt reggeli kávé igazából annak az embernek a szája nyomát viseli, akinek örök hűséget esküdött az emberlánya.

De mi történik, mikor a környezetében a halandónak valaki örökre elmegy és erről értesülést szerez a mókuskerék közepén? Nos, ilyenkor sebtiben a legtöbb esetben elő a telefont, hívni apát/anyát, hogy mennyire hiányoznak, majd utána a gyerekeket, ha már nem laknak az emberrel, és elmondani nekik, hogy szeretnének most is lego pöckökkel kirakott szőnyegen sikítozni a fájdalomtól, illetve közölni kedvesükkel, hogy mennyire boldogok, hogy szeretve vannak és szerethetnek és mosolyogva mosogatták el a reggel otthagyott kávésbögrét.

Majd eltelik két nap.

A nagy lelkesedés leáll. A szeretet-feelinget újra felcseréli a robot, a hétköznapi hajtás. Mert ugye azt olvasta az ártatlan guru-követő, hogy az “élj a mának!” azt jelenti, hogy legyen fontosabb az érzelmi kapcsolat, mint az anyagi világ hamis álarca, és mivel nem szeretne kilógni a sorból, ezért ő is gyorsan lazára vette a figurát két napra, és a közvetlen környezetét hirtelen ölelésekkel támadta meg.

Két nap múlva viszont megérkezik az éves elszámolás a villanyászoktól, vagy a gyerek közli, hogy bocsi, tévedett, de nem jövő hónapban, hanem jövő héten kell befizetni a hetes erdei tábort. Pénz van, nem is gond ezeknek a kifizetése. Viszont ahonnan el lett véve, oda pótolni kell, így hirtelen felejtésbe merül az egész érzelgősre vett átalakulás, és valahogy sehogysem az a mondat hagyja el a szájat ilyenkor, hogy “rendben, persze, hisz még így is szeretlek…a terhekkel együtt”.

Aztán nap napot követ és szerencsére (????) egy idő múlva hirtelen megint telelesznek a bulvár felületek egy ember fájdalmával, a guruk ismét elővehetik egy régi mappájukból a “ma már mondtad valakinek, hogy szereted?” című posztjukat, és minden ismétlődik tovább. Eljön a várva várt “két napig ismét örülök, hogy vagy nekem” időszak.

Vagy?…Vagy száznyolcvanháromszor két napig egy évben? (imádom a számológépet!)

(A képillusztráció egy most feldolgozás alatt lévő festményem, nemsokára nyilvánosságra hozom, ha elkészül. Címe: A szeretet nem harsog, nem kérked, csak csendes álmot ígér)

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Ezek is érdekelhetnek:

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Kérlek, fogadd el

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Na, most, hogy végignézted festményeim, már érted, miről beszélek, mikor azt mondom, a képi világom maga egy inspirációs csomag :)

Látod, nem vicceltem, hisz én is ezek között a képek közt élek, még ha cserélődnek is folyamatosan.

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Scroll to Top

Szeretnék küldeni neked egy ajándékot

Az első kiadott inspirációs-festményes könyvem, teljesen ingyen.

Lami - Ne félj élni! második, bővített kiadás

Tudod, mi van benne?

Egy olyan ember festményei és a hozzáírt inspiráló gondolatai, akit igyekeztek lebeszélni céljai és tervei megvalósításáról.

De ugyanez az ember megkapta mégis az élettől a legnagyobb ajándékot, melyet bárki remélhet. Ezt mondta neki egy nap egyik gyermeke: „Anya, te példakép vagy nekem! Büszke vagyok rád és irigyellek is egy kicsit, hogy ennyi támadás után is képes voltál megvalósítani álmodat!”

Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon. Az egyik első kiadott könyvem felújított, kibővített változata.

Add meg email címed, és máris küldöm neked ezt az ingyenes ebookot

Már ennyien kérték: 960 fő