Szerelmes festőnő :)
egy párkapcsolathoz két ember kell. Egy, aki ad, és egy, aki fogad. És ez a szerep szinte pillanatonként változik, és kerül át a másik emberre
egy párkapcsolathoz két ember kell. Egy, aki ad, és egy, aki fogad. És ez a szerep szinte pillanatonként változik, és kerül át a másik emberre
Mostanában vált trenddé egy újfajta gondolkodást irányító szemlélet, mely szerint az évnek Isten tudja hány napja a “többmilliószoros” nap. Nagyanyáink még a fekete macska, és az éjjel ne hagyj kint mosott ruhát a kertben babonákat félték. Ma pedig?
Előre is köszönöm, hogy szán egy percet ennek a rövid kérdőívnek a kitöltésére.
a barátaim egyáltalán nem tökéletesek. Vannak hibáik garmadával. Nahát, nahát! És mégis barátként szeretem őket? Képes vagyok még úgyis szeretettel gondolni rájuk, hogy időnként sírásba fullad egy-egy vita velük? Pont ezért ők a barátaim.
Egy festmény vásárlása örök életre szól. Mikor felkerül a falra, ott dől el, hogy valóban a hozzánk leginkább illő alkotást sikerült-e megvenni. Nos, ha nem szeretne kockáztatni, akkor itt van egy ÓRIÁSI LEHETŐSÉG:
Egyszer azt hallottam, hogy a nő már az első találkozás alkalmával a közös sírhelyet keresi a férfivel, akivel randizik. Vajon a férfi is egyből megérzi, vagy szeretné legalábbis megérezni, hogy élete párját sodorta elé a szél?
Valahányszor a címben feltett kérdést hallom meg tanítványaimtól, mindig mosolygok egy kicsit türelmetlenségükön, emlékezve persze közben saját magam indulására, mikor én határoztam el, hogy festő leszek.
A helyzet az, hogy néha annyira tele van a fejem mind a hétköznapi dolgokkal, mind a munkámból megoldásra váró feladatokkal, hogy körülbelül huszonöt témát vetnék le egy hírlevélen/blogbejegyzésen belül. És ilyenkor mi történik? Állok bénán és közlöm Kedvesemmel:
Ahogy kedvesem és egy tanárom mondja: a dolgokat el kell rontani ahhoz, hogy okulhassunk belőle. Értem ezalatt ebben az esetben, hogy sokszor jobb néha ész nélkül lépni, nem felvázolni előtte eshetőségeket, mint inkább a “mi lett volna, ha”- soha ki nem derülő eseményeket vízionálnánk csak.
Aztán nap napot követ és szerencsére (????) egy idő múlva hirtelen megint telelesznek a bulvár felületek egy ember fájdalmával, a guruk ismét elővehetik egy régi mappájukból a “ma már mondtad valakinek, hogy szereted?” című posztjukat, és minden ismétlődik tovább. Eljön a várva várt “két napig ismét örülök, hogy vagy nekem” időszak.

Vannak ugyebár ezek az “egymáshoz illő pár vagytok-e? most kiderül!” cikkek. Az ember rohan, és egy friss kapcsolat elején képes végigböngészni minden sort, hogy beigazolódjon az esetleges előérzete, mely szerint sivár, gyenge alapokon nyugvó kapcsolat várható, vagy éppen egy őrületes szerelemtől és totális jólétről szóló harmóniát ígérnek Irénke “tanítványai”.
Nem lehet véletlen, hogy az utunkba mindig olyan emberek kerülnek, akik egy idő után ugyanazt a tulajdonságot veszik fel. Lehet elmenni az ezoteria világába, ahol azt tartják, hogy mindaddig, amíg nem tanulunk meg egy bizonyos dolgot, addig nem szabadulunk tőle, és unos untalan így elénk kerül. De lehet, ennél sokkal egyszerűbb is a dolog.

Egy olyan ember festményei és a hozzáírt inspiráló gondolatai, akit igyekeztek lebeszélni céljai és tervei megvalósításáról.
De ugyanez az ember megkapta mégis az élettől a legnagyobb ajándékot, melyet bárki remélhet. Ezt mondta neki egy nap egyik gyermeke:
„Anya, te példakép vagy nekem! Büszke vagyok rád és irigyellek is egy kicsit, hogy ennyi támadás után is képes voltál megvalósítani álmodat!”
Kérlek add meg email címed, és ingyen máris küldöm neked ezt a színes, letölthető kiadványt a szebb, az igazán teljes életért, hisz örömmel osztom meg veled azokat a gondolatokat, melyek engem is nap mint nap továbbvisznek utamon. Az egyik első kiadott könyvem felújított, kibővített változata.